high class

Bármennyire is igyekszik az ember nem hinni a sztereotípiákban, mégis annyira jelen vannak az életben. Igazából én is most tapasztalom őket. Legyen az pest-vidék ellentét, vagy a női emancipáció. Engem most leginkább a szellemi különbségek zavarnak. Eddig nem szenteltem különösebb figyelmet a kevésbé fényes elmék és a kicsit több sütnivalóval rendelkező egyedek között, de újabban észreveszem és ki nem állhatom. Általában csendben szenvedek, és szimplán megelégszek a felsőbbrendű tudatommal, hogy én már többre vittem, mint ő. De van amikor kiborulok és rendet kell tennem. Tudom, csúnya dolog, de szerintem tényleg a legjobban idegesítő emberi tulajdonság a butaság. És aki buta, az maradjon csendben. Tudom nem tehet róla, nem adatott meg neki az a lehetőség, mint akár nekem vagy bárkinek, akit a szülei, az állam vagy akár saját maga tudott ilyen téren támogatni. Tudom, lehet hogy hátrányos helyzetű, lehet hogy reménytelen, de na. Ott van az én szemem előtt is a példa. Az ember aki harmadszorra kezdi újra, vagy a nő, akit az első gyereke születése térített el a hőn áhított tudás megszerzéséhez vezető rögös útról. Nekem azt mondta, ha újrakezdhetné másképp tenné, sőt akár most is megpróbálná, ha lenne pénze. Amit tud félre tesz. Elsősorban a gyereknek, hogy neki majd sikerüljön, utána pedig magának, hátha még neki sikerülhet. És most kérdem én így, sötét és ezzel nem tisztában lévő emberek gyűrűjében, mi ez ha nem kitartás? Talán van remény. Talán jobb mégis a tudatlanság.

második esélyt mindenkinek!

Kettő lett, maradhat? Ez így már neccesebb, nem tudom. Egyet minimum, egyet mindenkinek. Meg kell adni az esélyt arra, hogy jobb legyen, mint először. Vagy rosszabb. De ezt te akkor még nem tudod, csak vársz. Jelek vannak.

Jelek. Csak az a kérdés, hogy ki mit hisz el belőlük és mennyit tulajdonít nekik. Eléggé megcsavart végkifejletet is hordozhatnak, meg gyakran morbid is, de én még mindig úgy hiszem, hogy felesleges várni rájuk. A jelek csak úgy történnek, nem számítasz semmire, aztán történik valami, amit te az aktuális kérdésedre rávetítesz és megvilágosulsz. Ez egy jel volt. Látod? Nem azt mondod, hogy ez egy jel lesz. Csak utólag konstatálod, hogy ez az pedig volt. Ma nem kértem, nem vártam őket és mégis tudom, hogy haza kell mennem. A világos nadrágom és a forró kávém bánta. Caution! I'm hot. Mostmár tényleg. Szóval jelek vannak, történnek, te meg észreveszed vagy nem. Aztán majd megbánod, vagy örülni fogsz neki. semmim nincsen amim eddig nem volt

meg úgy éreztem ahogy érzek most is
csak én felelhetek jó. Várd ki a végét.
Visszatérve, összegzésül, azt állítom, hogy második esély mindenkinek jár, de senkitöbbet harmadszor! 

ready for the afterglow

Nevetek a múlthetemen. Ugyanazon a járaton ülök, és teljes fogsorral vigyorgok.  Mi volt egy hete? Darabok, belőlem, belőled, egy kicsi belőlünk és a többi meg úgy a világból könnyben áztatva. Teljes szétesés, hogy most még teljesebben álljon össze minden. Fogjuk fel ezt az egészet javított kiadásnak. Második évad. Repeta. Persze jövőhéten ugyanúgy a nyakamba fog minden szakadni, de már nem bánom. Jöjjön, tényleg. Bármi. Már nem vagyok egyedül.

te meg kérded, hogy szeretni

úgy kell-e, hogy sokszor mondom, hogy szeretlek meg más ilyenek

Csak egy kicsit kellett összeszednem magam, és lám. Köszönöm. Sokkal boldogabb hely lett a világ 24 óra alatt. Különleges ez a nap. Főleg így, hogy még több ilyen nap reményét hordozza.

majd én fogom a szép szavakat a nyelvedre ráhelyezni, hogy beszélj velük hogy ha tetszik

Azt mondtad, hogy ő nem szeretett annyira, mint én téged. Érdekes ebbe belegondolni, hogy én jobban szeretek valakit, úgy igazából, mint más. Én szeretek valakit. Maga a cselekvés is fura, de most mégis természetes. De számomra inkább az a meglepő ha téged valaki nem úgy és annyira szeret, mint én. Teljesen evidensnek veszem, hiszen te egy jó ember vagy. Ha én észrevettem, és valljuk be nem volt nehéz, akkor más miért nem? Hogy lehet ilyen? Tényleg hihetetlen. 

hello, hogy vagy, jó hogy vagy

két sima egy fordított

Mint a kötésnél. Ez is egy kötés. Kötődés. Egyre kevésbé ijesztő, minél több embernek beszélek róla. Csak aztán valahogy furcsamód megint a legilletékesebb személlyel nem tudom érzelmeim megvitatni, pedig pont hogy őt érintik a legjobban. Ez a baj, hogy csak őt. Vagy csak azért volt minden, mert megsajnált? Mostmár bármit csinálok gáz lesz. De legalább sírni nem fogok/tudok.
Mondom most. Aztán persze nem így fogok vélekedni ha megint egyedül érzem magam. Kezdem azt hinni, hogy ez tényleg csak az én hibám és senki másé. Időközben sem érkezett válasz a most mi lesz kérdésre. Vagy csak fényes nappal nem merjük újra megkérdezni?

botrány

Nem tudom látod-e vagy egyáltalán érdekel-e, de pocsékul vagyok. Napok óta. Eljutottam a számomra legszánalmasabb szintre: közterületen sírás. Én. Én közterületen sírtam. Sajnos azóta is. Otthon is. Szakaszosan, 8 óránként legalább, hogy szép egyenletesen dagadt, piros szemeim legyenek. Legutóbb mikor sírtam, 2 órán belül itt voltál és megvigasztál. Várlak. Sírok tovább. Hátha.

betegesen

szeretek angolul beszélő embereket hallgatni. Mindenkinek kell valami guilty pleasure a villamoson. And what about you darling? I'm fine. 

Teljesen felesleges eltervezni előre bármit is, mert úgyis megváltozik minden egy másodperc alatt. Hiába gyűjtöttem magamban pro-kontra listaként hogy mit akarok, mit kéne és végül mit fogok mondani, mert az igazság pillanatában csak annyit tudtam kinyöszögni, hogy hiányoztál. Elég spontán este lett, hiszen elvégre ez egy spontán város. Picit még fura nekem és a még furább értékrendemnek a pesti mentalitás, életfelfogás. Itt az embernek nincs ideje kiakadni, nincs ideje töprengeni, csak megy tovább, meg úgy is jön a következő. Utóbbi egy hetemben annyi minden történt, jó meg rossz meg minden vegyítve, hogy azt máskor hónapokig dolgoznám fel. De itt nem, mert itt nincs idő, itt tényleg menni kell tovább. Neked meg csak annyit kell eldöntened, hogy élvezni fogod-e ezt a macerát, és vigyáznod kell arra, hogy a lehető legkevésbé korcsosulj el. Igazából miről is beszélek? A walk of shame legalább olyan gyakori, mint a négyesmetró. 

lehet így, lehet úgy

Van, hogy az ember úgy érzi már nem lehet rosszabb, és mégis az lesz. Van hogy nem érez semmit és hirtelen nagyon szar lesz. Akad, hogy jólérzi magát és egy perc alatt a képére fagy a mosoly. Ezek a negatív kifejletek. A való életben nincs úgy, mint a matematikában, hogy a két azonos jel pozitívat eredményez. Egy pont a mateknak. De akkor mi van a pozitív dolgokkal? Jókedvre ráerősít, semlegeset megment. Ez történt velem tegnap is, mikor teljes kedvtelenségből egy perc alatt idióta vigyorgás lett. Azt hiszem mégis csak van remény.

De ha nincs is közös út, ábrándjaidban ott leszek ugyanúgy.