ritual, (rebound), reboot, rebuild

törlöm magam apránként, megtisztulok, elfogyok, lefogyok. még most figyeljetek, ameddig itt vagyok, ameddig látszódik még valami. 520+ helyett mára csak 133, hetvenvalahány helyett mára csak 68, de rohamosan fogy. mert ha sorbateszed az emlékeid és kitörlöd az utolsó 10-et, akkor egyből a következő tizes kerül a sor végére, de ha már ők is ott vannak a végén, akkor nem is olyan fontosak, hiszen mi másért lennének a legvégén, ha nem feláldozhatóak? igazából semmi sem fontos, ha közelebbről megnézed. és lám 2021. november 15-én délelőtt fél 11-kor így csúsztam át a nihilbe.

felégetném, pusztuljon, tisztuljon. hamvak, de hol a főnix?

és lám, krisztusi 33, de mire észbekapok már csak 32, igazából egy sem kellene, nem érdekel senkit.

hason-latolgatás

mint a bedugva felejtett pepsis hűtő a szigony utcai főnícia gyrosos összeomló bódéjában, üresen, zúgva világítok a sötétben

mint a pandémia miatt bezárt üzlet ablakában felejtett virág, előbb kivirulok, majd elhervadok, hisz mégiscsak létszükségletem a víz

mint az a második szem C-vitamin, amit megszokásból veszek ki a tégelyből minden reggel, szánalmasan tartom a markomban, majd lenyelem őt is, hisz nem árt az extra védelem télvíz idején

mint amikor egy hét után tudatosul, hogy lejárt a bérleted, hiszen ha nem tudsz a problémáról, akkor nem is létezik. ó az áldott, boldog tudatlanság

mint a fordítva visszahelyezett festett közműárok-fedél - már nem iliik, már nem pontos, egyszer még az volt, úgy is húzták rá a csíkot, de senkit sem érdekelt már, hogy a csőtörés után a helyére tegyék, és tessék: merőleges