mint a bedugva felejtett pepsis hűtő a szigony utcai főnícia gyrosos összeomló bódéjában, üresen, zúgva világítok a sötétben
mint a pandémia miatt bezárt üzlet ablakában felejtett virág, előbb kivirulok, majd elhervadok, hisz mégiscsak létszükségletem a víz
mint az a második szem C-vitamin, amit megszokásból veszek ki a tégelyből minden reggel, szánalmasan tartom a markomban, majd lenyelem őt is, hisz nem árt az extra védelem télvíz idején
mint amikor egy hét után tudatosul, hogy lejárt a bérleted, hiszen ha nem tudsz a problémáról, akkor nem is létezik. ó az áldott, boldog tudatlanság
mint a fordítva visszahelyezett festett közműárok-fedél - már nem iliik, már nem pontos, egyszer még az volt, úgy is húzták rá a csíkot, de senkit sem érdekelt már, hogy a csőtörés után a helyére tegyék, és tessék: merőleges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése