A fény keletről jön. A sötétség meg belülről.
Ezt érzem én így életem első egyetemi vizsgájának előestéjén. Késődélutánján. Lényegen nem változtat, nem tanultam eddig. Nagy valószínűséggel életem első egyetemi vizsgája magában hordozza életem szintúgy első utóvizsgáját. Mint a naptejnél, 7-es UV faktor. 11 vizsgámból tényleg örülnék, ha legalább 4 menne elsőre. Nincsenek nagy elvárásaim. Nekem legalábbis. Talán anyáméknak, akik ezt az egészet pénzelik, annál több. Nem akarom őket kiábrándítani, neki is állok valószínűleg. Csak az a kérdés, hogy a jobb később, mint soha ér-e ilyen helyzetekben. Látjátok (feleim), még mindig nem tanulok. Ma takarítottam, vásároltam, sorozatot néztem. Bármit. Tényleg ilyen nehéz beismerni magunknak a kudarcot? Kit álltatok? Nem ezt kellett volna, nem így kellett volna.. Makacs vagyok. Ha bárki megkérdezi mi van velem, hogy vagyok, jól érzem-e magam, egyszerűen túl luxusnak érzem megmondani hogy semmi jó, szarul és nem. Inkább elhitetem magammal is, hogy minden oké, királyul és igen. Talán. Nem.
