Mindenki a szerelmet keresi. De tényleg. Bérmennyire is tagadják, tagadjuk és legfőképpen tagadom, nincs olyan lény a földön, aki mindent egybevetve nem szerelmes akar lenni. Még ha úgy tűnik, hogy hanyatt-homlok rohan valaki az ellentétes irányba, akkor is létezik egy bestcasescenario lehetőség egy eldugott kis gondolatfoszlányban, hogy mint a tündérmesékben, jó lenne ha. És persze vannak azok, akiknek sikerült - Yes, They did it - és ilyenkor az összes többi csendben-nemcsendben irigyli őket. Valamiért alapjában a boldogsággal és a reménnyel azonosult bennünk az érzés, és hisszük, hogy ez a megoldás és a végső cél. Talán az irodalom sugallta belénk az ideális szerelem képzetét és létét, de ugyanúgy mutatott nekünk kevésbé idilli, sokkal inkább mérgező és egészségtelen kimenetelt is, de ne feledkezzünk meg az érzelmi sokszögekről, a hűtlenségről, az összetörtségről, tudjátok a szív fájdalmasabb dolgairól sem. Szóval tényleg, ha esetleg valakinek ez a verzió jönne be, talál magának valót ő is. Verset, könyvet, filmet, embert. Mindent. Idővel. És ahogy növünk mi is a korosztályunk éppen felkapott típusú szerelmével kacérkodunk. Melyik kislány nem akart volna egy herceget 8 évesen? Ki ne képzelte magát az HSM díszletei között a női karakter szerepébe dúdolászni? És most ki nem harapta meg az ajkát egy kicsit a Szürke 50 árnyalatát nézve? Én, én bizony nem. Bár a hercegnősdiben talán hittem (mindig is Belle akartam lenni), de nincsenek emlékeim se hercegről, se semmilyen királyfiról. #sorrydisney. A többi példámban még ennyi rám vetíthető realitás sincs, sőt éppenséggel utáltam a fiftyshadest. Nem olvastam, nem vonzott. Megnéztem, mert kíváncsi voltam mire a felhajtás.Végül IMDb-n szerintem egy teljesen jogos 3 ponttal jutalmaztam a készítők és színészek roppant színvonalas munkáját, de lássuk be, korrekt voltam, Egyedül arra jó szerintem, hogy meghozza az emberek egészséges kedvét egy kis vadságra a bizonyos lepedők között. Én egyedül néztem a filmet, az összes értelemben, de még a magányérzetem se birizgálta meg, nem hogy egyéb részeim. Szóval tényleg csak akkor jó, ha amit magadra szedsz tudod is valahol alkalmazni. Saját példákkal nehezen tudok előhuzakodni, még szerintem erőteljesen a kutatási fázisban vagyok, pontosan én sem tudom mit, kit, miféle szerelmet keresek. Elhamarkodott lenne azt mondani, hogy egyelőre csak azt tudom milyet nem, mert tényleg nem szimpatizálok a nagyonnyálas, nagyonrózsaszín, nagyonnagyon dolgokkal, de aztán lehet pont egy ilyen duó egyik tagja leszek a későbbiekben és nem lehet majd mit tenni. Az is lehet, hogy én leszek majd a metrón a férjével üvöltöző nő a 4 gyerekkel, mert egykoron biztos mi is fontosak voltunk egymásnak Bélával. Vagy a Józsival, vagy bárki is legyen az, bárkié is legyek majd, bármilyen pozícióban. Barátnő, feleség, szerető, de lehetek én is, lehetek én is az egyetlen.
Szóval azt hiszem, hogy ez csak most nehéz. Ameddig nem vagyok senkinek senkije, akár akartam, akár nem. A szenvedő szingliknek is ez a bajuk. Mert hiába tudják pontosan, hogy mi van most és ki nincs, azt nem tudják, mi lesz később. Ki. Ez zavarja és halálra aggasztja őket.
Ladies and gentlemen, let's find out!
Az igazságot, bárhol legyél, a sarokban keresd!
Ő már onnan figyel téged és ha eljön a te időd,
Feláll, kezet nyújt, köszön majd, és rájössz akkor arra,
Hogy bármire rájönni valójában semmi.
