Váltig állítom, hogy én alapvetően szeretem a magányt, és csak kevés ember van, aki nem irritál hosszabb távon. Ők általában a barátaim, a családom (báááár) és az aktuális sweetheartom. Mert hát minek is keres magának az ember párt, ha nem azért, hogy ne legyen egyedül? Legyen valaki, aki akkor is ott van, ha anyuci vagy a barátok nincsenek. Ez a dolga, hogy meghallgasson, hozzád bújjon, elmenjen veled moziba, szeretkezzetek és miegymás. Cserébe te is hasonló szolgáltatásokat nyújtasz, olyan ez, mint egy szerződés. Határozatlan időre. A feltételek többnyire nem tisztázottak, csak van pár a környezetünk által jóváhagyott és reklámozott norma, hogy így kéne, de nem szentírás. Mivel minden ember más, logikusan két ember kapcsolata is annyiféle lehet. Tündérmeséből könnyen el lehet jutni a kurvaanyádig, de visszafele is járható az út. Alkalmazkodni kell, de nem feladni és behódolni. Olyan amikor két hasonló keménységű követ pattintasz össze és szépen lassan simára csiszolják egymást. De ezt csak akkor, ha közel azonosak, mert ha egyik nagyon puha, akkor a másik kénye-kedvére üti, míg a végén csak törmelék és por marad belőle. Ha észreveszed a túlzott és indokolatlan egyoldalú eróziót időben, akkor még talán jókor léphetsz. - meg dolgokat, vagy akár le is. Nincsenek kötöttségek. Először. Elmehetsz, de meg is erősítheted, mint egy kötést. Kereshetsz új szolgáltatót, biztos van valahol panaszkönyv is, több helyen is köthetsz szerződést, majd a végén akár vissza is térhetsz egy korábbihoz, hátha nem változtak a feltételek, vagy épp végre igen. Keresed a tökéletes felet, a hibátlan megállapodást, önmagad a másikban. És igazából az egészet csak magadért teszed, hogy neked jó legyen. Még ha nem is tudod igazán mit is jelent más számára. Előbb-utóbb megtalálod azt, ami neked is tökéletes, vagy beéred azzal, ami épp akad. De csinálhatod másért is, ha neked úgyis mindegy. Egy kérdésem van: meddig?
Én nem tartom magam jó szerződéspartnernek, legtöbbször az első kételkedésig megyek, a szakítósszámokig, amik után már biztos vagyok a dolgomban. Nálam ez a teszt. Ha végig tudom hallgatni azt a pár számból álló "tracket" anélkül, hogy végízű gondolatokat generálnék magamban, akkor még nincsen semmi baj. Ma ezt megtettem. Ma még nincs. Ma még minden rendben. A legnagyobb rendben.
