- ahogyan az immáron exanyósom szokta volt mondani
üdv újra!
természetesen egyáltalán nincs garancia arra, hogy közlésre kerül ez a bejegyzés, főleg, hogy a klaviatúra ritmikus kattogására olyan izgalomba jött az elapátlanodott macskagyerek a félhomályban, hogy lehet egyáltalán nem is jön létre az írás.
közben lejárt a lemez első oldala, megyek megfordítom
mert hát nincs is ennél hangulatosabb, mint életem második estéjét eltölteni a saját lakásomban egyedül, azzal a tudattal -2 és fél év itt lakás után- hogy nem is várok haza senkit. az osztály létszáma 2 fő, nincsenek hiányzók. ennyien leszünk, ennyien voltunk tegnap este is, én meg a macska. aki már önmagában egy rebound-állat, nem tudom, hogy tudja-e vállalni a postbreakup emotional support állat szerepét, hiszen ő még csak egy gyerek. alig több, mint 5 hónapja jött világra, és máris ennyi terhet róttam rá. Masnika is lassan fél éve hagyott itt, a Dani meg tegnap. egyik 6,5 fél évig volt velem, a másik majdnem 4. sok víz lefolyt a Dunán, meg a lefolyón is a lakásban. apropó, szerződést kell kötnöm a csatornázási művekkel! olyan keserédes, hogy pont mire végbement volna a teljes jogi macera és lakcímet és parkolási jogot szereztem volna, már nincs is rá szükség. természetesen nem volt tökéletes a kapcsolatunk, de azért szerintem egészen elvoltunk. a mi kis világunkban, a hasonló ízlésünkkel, értékeinkkel, karrierünkkel. ez így jó, kényelmes, szükséges és kiszámítható volt.
megint lejárt a lemez, teszek fel egy másikat. ez a szép a bakelitben, felosztja az időd A-B oldalakra, 20-25 percekre. néha észre se veszem, hogy vége, csak vagy félórával később, akkor kezd beütni a csend. előtte azért nem, mert belengi a következő fél órát is az analóg érzés
szóval van benne igazság, hogy az utóbbi időben valamelyest elült a dolog, magamon is észrevettem, hogy egyre többet jutott eszembe az hogy milyen lenne egyedül, de nem nagyon tettem ez ellen semmit. végül talán épp azzal tettem érte, hogy támogattam azt a dolgot, ami miatt végül ő szakított velem. előző este, ahogy a Gólya presszó emeleti mosdójában ültem a wc-n az indokolatlan csaknekedkislány után, akkor született meg először az én fejemben a szakítás gondolata. ettől én természetesen megijedtem, ittam egy fröccsöt és arrébb, egy inkubátorba tettem ezt a koraszülött gondolatot, hogy majd a szombati esküvő után ráérünk ezzel foglalkozni. naiv voltam, nem gondoltam, hogy ő már másnap belekezd ugyanebbe. nyilvánvalóan amennyire sejtettem én ezt a dolgot, annyira meg is lepett, főleg így kimondva, főleg az ő szájából, pedig a sztori háttere és a korábbi kalandjaik ismerete adott volt számomra. a pénteki relevációk tényleg meglepően éretten zajlottak, persze akadt egy-két rosszul eső mondat mindkét oldalról, de alapvetően át lett beszélve a dolog. vagy legalábbis én azt hittem. bármennyire is evidens volt mit történt, akkor sem másnap kellett volna kiszednem belőle a teljes igazságot. előtte még csak szomorú és csalódott voltam, másnaptól már dühös és női mivoltomban sértett. a dühöm egyébként folyamatosan, szinte óráról órára fogy, segít ha beszélek róla. szerencsére van kiknek. ugye mindenki próbál segíteni, de közben meg reméli, hogy vele ilyet nem fognak majd csinálni. én is így voltam ezzel, és hát tessék, the joke on me, itt vagyunk. a női büszkeségem egyébként talán idővel helyrejön majd.
amúgy megint lejárt, de szerintem innentől már csak spotify lesz. milyen szerencse, hogy már van egy kész szakítós playlisted, úgy is hiányoltad a hallgatását. hallgathatod, meg is érdemled. azt hallottam jól öregedett.
fura lesz az elkövetkező időszak, fura lesz nélküled, hiszen annyi mindent együtt csináltunk, hirtelen nem is tudom mihez hogy kezdjek neki. ejj a fene nagy kényelem! eddig leginkább a napközbeni folyamatos messengerbeszélgetés hiányzik, hiszen eddig bármit meg tudtam neked írni ami velem történt. most meg van egy csomó dolog, amit akár már ma is írhattam volna, de nem tettem, és másnak meg nem lenne releváns és túl sok magyarázattal járna, hogy például miért is volt ma délután vicces a két Jámbor Andrásos kilincselő csávó. hozzá kell szoknom sok máshoz is, ki kell alakítanom egy saját reggeli rutint, mostantól például én állítom az ébresztőórát. ki kell találnom, hogy mit és mekkora adagot főzzek, hogy mihez kezdjek a felszabaduló hellyel a lakásban és természetesen a szívemben. hiszen 4 év akkor sem múlik el 2 nap alatt.
szóval íme, így jártam, én vesztettem a groteszk székfoglalós játékban, abbamaradt a zene és állva maradtam. csak milyen kár, hogy nem tudtam, hogy egyáltalán játszom. de legalább megihatom a tavalyi évfordulónk megkésett borait egyedül ennek örömére!
It's raining cats and dogs and lightning
Strikes my heart and sheds some light on
To the fact it ain't so frightening
How there hasn't been your pretty sight in
So much time, my teeth are whitening
From the blood we shed while biting
Love
Honey, this ain't love
