Chapter XXXV. - repost -

Néha a Napnak is le kell nyugodnia, hogy másnap újra felkelhessen. Pihennie kell, hogy a rákövetkező napon újult erővel hitet adjon az embereknek, hogy ismét meleget tudjon önteni a rászorulók szívébe. Mert mindenkinek szüksége van rá. Még a kőszívű embereknek is, akik tagadják, hogy ők befolyásolhatók az ilyesféle dolgok által. Bizonyára minden ridegségnek megvan az oka, és ugyanúgy minden mogorva ember is rendelkezik egy történettel, ami magyarázatot ad személyiségére, és épp ezért nem szívesen oszt meg másokkal. Mindennek van mesélni valója. Kíváncsi lennék például, hogy mit tudna mesélni az emberekről egy pad. Legyen ez a pad nyilvánosan, egy parkban, nem messze a főtértől. Nos, akkor kérdezzünk meg egy padot. A mai vendégünk egy pad, László. Kérem László, fáradjon be. Üdvözlöm. Az én nevem nem fontos, de örülünk, hogy itt van. Első kérdésem az lenne, hogy maga... elnézést tegezhetem?... szóval akkor mióta funkcionálsz padként? Értem. És hosszúnak tűnt ez az 5 év? Hát bizonyára kicsit elgémberedtél. Meg voltál elégedve a helyeddel? Mivel ugye padként sok más helyre is kitudtak volna állítani. Szóval akkor szívesebben lennél a kisbolt mellett? Meg szabad tudnom miért? Szóval te a nyugalomra vágysz? Értem. És ha az információink helyesek, akkor a jelenlegi helyzeted a Népligetben van. Milyen típusú emberekkel találkozol ott? Mit értesz azon, hogy gorombákkal? Hát igen, én is hallottam már a firkászokról. Van még más egyéb típus, ami előfordul? Igen, már kérdezni is akartam, hogy mi van a szerelmesekkel. Gondolom, hogy nem lehet kellemes mindezt átélned. De tudod, ilyenek a mai fiatalok. Tényleg? Nem hittem volna, hogy az idősebb korosztály képviselői is nyíltan enyelegnek egymással közterületen. Érdekes. Volt már részed padként valami különleges eseményben? Nem, a hajléktalanok szálláshelye nem számít annak. Hát a leánykérés sokkal nagyobb dolog. Tudsz azóta valamit arról a párról? Uhh.. a válás nem szép dolog. Történt veled más egyéb mostanában? Mi a véleményed a kutyákról? És a kirakott táblák sem használnak? Valószínűleg szigorúbban kéne büntetni azokat, akik nem takarítanak a kutyájuk után. Beleképzelni se merek, milyen lehet neked naphosszat egy bűzölgő kupac mellett lenned. Értem. Értem. Köszönjük szépen az interjút László. Igen, a munkatársunk visszavisz a helyedre. Most meg hova mész? Mit akarsz azzal az öngyújtóval? Ne csináld! A tűzriasztó be fog indulni! László, kérem!

Tádámm. És így gyújtotta fel a magát a pad, mert nem akart többé emberek közé menni. Megtudtuk László sztoriját, és ezáltal megtudtuk sok más emberét is. A huligánokét, a szerelmes vénekét, a hajléktalanét, a párét, akik egybekeltek, majd elváltak, a csivavás csajsziét, aki nem szedte össze a kutyaszart. Megismertünk egy szeletkét az életükből, és már talán egy szeletkével jobban ismerjük őket, egy talán kicsit megértőbbek is vagyunk. De valójában nem biztos, hogy azáltal, hogy tudunk valakiről dolgokat egyúttal ismerjük is. Mert ott lesznek mindig azok a kivételes emberek, akiket azt hiszed, hogy ismersz. Aztán pislogsz kettőt és egy másik ember áll előtted. Habogsz, hogy te nem úgy ismerted. Senki sem ismerte úgy. Mindenki másképp, de senki sem úgy. Ő volt a bohóc. Élt 100 különféle maszkkal, mert te is megismerted egynek, aztán kiderült, lebukott, eltűnt, és most valahol máshol van, és néz. Néz és nevet, hogy te nem úgy ismerted. Nevet, mert túljárt rajtad, túljárt az életen, és legfőképp önmagán. Hirtelen abbahagyja a nevetést. Rájön, hogy őt nem úgy ismerték. Elmúlt a meglepettség, és benne valójában csalódtak. Úgy dönt, hogy inkább aludni megy. Lefekszik, pihennie kell. Holnap dolga van újra. Holnap is nap van. Ő maga a NAP.