Mint a kötésnél. Ez is egy kötés. Kötődés. Egyre kevésbé ijesztő, minél több embernek beszélek róla. Csak aztán valahogy furcsamód megint a legilletékesebb személlyel nem tudom érzelmeim megvitatni, pedig pont hogy őt érintik a legjobban. Ez a baj, hogy csak őt. Vagy csak azért volt minden, mert megsajnált? Mostmár bármit csinálok gáz lesz. De legalább sírni nem fogok/tudok.
Mondom most. Aztán persze nem így fogok vélekedni ha megint egyedül érzem magam. Kezdem azt hinni, hogy ez tényleg csak az én hibám és senki másé. Időközben sem érkezett válasz a most mi lesz kérdésre. Vagy csak fényes nappal nem merjük újra megkérdezni?
Mondom most. Aztán persze nem így fogok vélekedni ha megint egyedül érzem magam. Kezdem azt hinni, hogy ez tényleg csak az én hibám és senki másé. Időközben sem érkezett válasz a most mi lesz kérdésre. Vagy csak fényes nappal nem merjük újra megkérdezni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése