betegesen

szeretek angolul beszélő embereket hallgatni. Mindenkinek kell valami guilty pleasure a villamoson. And what about you darling? I'm fine. 

Teljesen felesleges eltervezni előre bármit is, mert úgyis megváltozik minden egy másodperc alatt. Hiába gyűjtöttem magamban pro-kontra listaként hogy mit akarok, mit kéne és végül mit fogok mondani, mert az igazság pillanatában csak annyit tudtam kinyöszögni, hogy hiányoztál. Elég spontán este lett, hiszen elvégre ez egy spontán város. Picit még fura nekem és a még furább értékrendemnek a pesti mentalitás, életfelfogás. Itt az embernek nincs ideje kiakadni, nincs ideje töprengeni, csak megy tovább, meg úgy is jön a következő. Utóbbi egy hetemben annyi minden történt, jó meg rossz meg minden vegyítve, hogy azt máskor hónapokig dolgoznám fel. De itt nem, mert itt nincs idő, itt tényleg menni kell tovább. Neked meg csak annyit kell eldöntened, hogy élvezni fogod-e ezt a macerát, és vigyáznod kell arra, hogy a lehető legkevésbé korcsosulj el. Igazából miről is beszélek? A walk of shame legalább olyan gyakori, mint a négyesmetró.