A múltkori óta előre fejben (és néha szerencsétlen idegeneken) elgyakorolt mimikával és mozdulatsorral rendelkeztem, arra az esetre, ha újra kereszteznénk egymás útját. És szerintem pont csütörtök reggel is eljátszottam magamban a metróból feljövet, hogy hogy fogok rá üres tekintettel nézni és persze nem köszönni. Aztán persze amikor észrevettem pár órával később előttem állni a börgerkinges sorban nemcsak elfehéredtem, hanem az étvágyam is elment. Úgy voltam vele, ha azt tettetem, hogy nem láttam akkor az úgy is van és ő sem láthat meg engem. Nem így történt, észrevett és elmosolyodott. Azzal a mosollyal, amire egyszerűen nem reagálhatsz balta arccal. Én is rámosolyogtam, bár határozottan keserűbben. Beszéltünk, tisztáztunk dolgokat, alapvetően pozitív hangvételű lett az a negyed óra. Megnyugtatott, hogy nem kell a jelenlétével számolnom aznap este. Én boldogan konstatáltam a tényt, mindenki jobban jár így. Naiv voltam persze. Nem megyek bele az este történéseibe, nem érdemes. Az történt, amire számítani lehetett, én megkaptam amit akartam. A tudatot, hogy még mindig hatással vagyok az életére. Nekem ennyi elég. Én ettől jobban érzem magam. Legyen ez a vége.
Kell a káosz, hogy rend lehessen. Kiderült, hogy teljesen feleslegesen generáltam magamnak az elmúlt hetek agyonrágott csalódásízű gondolatait. Megkönnyebbültem. Még egy utolsó találkozó jövőhéten és tényleg lezárhatjuk ezt az egészségtelen szenvedést, amit a hónapok óta véget ért kapcsolatunk romjain hoztunk létre magunknak. Ami megmaradt köztünk az ahhoz kevés, hogy kezdjünk vele valamit, viszont annál több, hogy egyszerűen ignoráljuk. Majd idővel. Kihatunk egymásra, valószínűleg fogunk még véletlen összefutni az Astorián is, eszünkbe fog még jutni, hogy milyen volt a másikkal szex, és közben ugyanazt a cigit fogjuk szívni a város különböző pontjain. Nem baj, ez csak természetes.
Kell a káosz, hogy rend lehessen. Kiderült, hogy teljesen feleslegesen generáltam magamnak az elmúlt hetek agyonrágott csalódásízű gondolatait. Megkönnyebbültem. Még egy utolsó találkozó jövőhéten és tényleg lezárhatjuk ezt az egészségtelen szenvedést, amit a hónapok óta véget ért kapcsolatunk romjain hoztunk létre magunknak. Ami megmaradt köztünk az ahhoz kevés, hogy kezdjünk vele valamit, viszont annál több, hogy egyszerűen ignoráljuk. Majd idővel. Kihatunk egymásra, valószínűleg fogunk még véletlen összefutni az Astorián is, eszünkbe fog még jutni, hogy milyen volt a másikkal szex, és közben ugyanazt a cigit fogjuk szívni a város különböző pontjain. Nem baj, ez csak természetes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése