Végül is nem utaztunk el Koppenhágába.
Pedig nézhettük volna együtt a hóesést,
mint azon az első közös délelőttön
a Mária utcai lakás ablakából, összebújva.
De az így kellett volna kései tanulságából
mostanra nem maradt más, mint a szégyen
és bűntudat felesleges körvonalai, hiszen
te már régen megbocsátottál nekem,
de én magamnak – még mindig nem.
Azon a télen pedig amúgy sem esett annyi hó,
ami betemethette volna a sok múlt idő
és feltételes mód közöttünk húzódó árkait.
Elengedtük egymást, ahogyan a rácsok
mögött született állatokat engedik vissza
a vadonba, ha felnőttek; te azóta talán
már újra szőke vagy, én pedig megőszültem,
csak ezt még kevesen veszik észre.
Egyre ritkábban hallgatom meg közös
dalunkat, amelynek címét mostanáig csak
mi tudtuk, de alig észrevehetően még most
is összerezzenek, ha meglátok egy lányt,
egy nőt piros ruhában az utcán. Mert lappangsz
bennem, mint az az elszáradt gesztenye
a fiókomban, te, a harapós lány, aki a leghidegebb
napjainkon a bokáján hordta karóráját.
mint azon az első közös délelőttön
a Mária utcai lakás ablakából, összebújva.
De az így kellett volna kései tanulságából
mostanra nem maradt más, mint a szégyen
és bűntudat felesleges körvonalai, hiszen
te már régen megbocsátottál nekem,
de én magamnak – még mindig nem.
Azon a télen pedig amúgy sem esett annyi hó,
ami betemethette volna a sok múlt idő
és feltételes mód közöttünk húzódó árkait.
Elengedtük egymást, ahogyan a rácsok
mögött született állatokat engedik vissza
a vadonba, ha felnőttek; te azóta talán
már újra szőke vagy, én pedig megőszültem,
csak ezt még kevesen veszik észre.
Egyre ritkábban hallgatom meg közös
dalunkat, amelynek címét mostanáig csak
mi tudtuk, de alig észrevehetően még most
is összerezzenek, ha meglátok egy lányt,
egy nőt piros ruhában az utcán. Mert lappangsz
bennem, mint az az elszáradt gesztenye
a fiókomban, te, a harapós lány, aki a leghidegebb
napjainkon a bokáján hordta karóráját.
Bajtai András
Nem lennék szívesebben máshol, mint itt és most. Lehetek határon innen és túl egyszerűen nem számít..
VálaszTörlésA lényeg, Te magad vagy, az, amit írsz, amit érzel, amit élsz, na és persze ahogy birkózol magaddal a lényeddel - belső vívódás, elfojtott érzelmek - melyek napjaid építik/formálják.
Sokkal nagyobb érték vagy, mint azt sem gondolnád,
többet érsz, hogy a múlt fájdalmain rágódjál.
Te ki vélhetően kaptál az élettől nem kevés jót és csalódást.. És hogy még mindig írsz, mutatja elszántságod, mely lehet fény, remény vagy épp kétségbeesés kitudja talán még te magad sem.
Tudnod kell nem az írás nehéz, hanem hogy szembenézzünk saját gondolatainkkal. Végigolvasván bejegyzéseid mutatja, hogy erős vagy és kemény.
A modernkor harca ez melyet nem fegyverekkel, hanem szavakkal vívnak meg. Olyan ez, mint az önmegismeréshez vezető út egy újabb ösvénye, hisz tudod, valahányszor válaszút elé érsz döntést hozol. Egy döntés, mely után újabb elágazáshoz érsz.. és igen vannak utak, amelyek nem csak körbe visznek, utak melyek egyenesen vezetnek!
Nem attól leszel teljes és élsz igazán, ha minden buliban elmész, hanem ha érzelmileg megélted mindkét oldalt.
Lelhetsz megnyugvást könyvekben, lehetsz lázadó egy elfajzott éjszakán, lehetsz kétségbeesett vagy épp elszánt az egyetemen a lényeg Te magad vagy, írj hát tovább itt meghallgatásra találsz!
Egy üzenet a palackba:
Fedezd fel a világot,
hát nyiss reá ablakot!
Próbálj ki új dolgokat,
legyél minél boldogabb! :)
Ui.: Fogadd hát szeretettel ezt a kis verset, és derítsen jobb kedvre mikor szükséged van rá.
(sville433@gmail.com ezen a címen elérsz, ha beszélgetnél egyet.
Legyen szép napod és kitartás!