Olyan jóbarátokos Janicesen, magas hangon szótagolva. Ezt érzem, már körülbelül 10 órája és remegek. Hihetetlen volt. Tényleg voltak olyan pillanatok, amikor nem vettem levegőt. Csak jött a szöveg, és életemben először sikerült elénekelnem az Amondót egyben. Szóval csak egy Hiperkarma lemezbemutató kellett hozzá. Meg a Hiperkarma, meg a lecsúszása, Bérczesi magánkalandja meg a visszatérése, ami az új albumot eredményezte, meg a számok, meg a pecsa, meg a szöveg. Nagyon ment a szöveg. Aztakurva. Nem csak a napom, a hetem, az egyetemválasztásom is értelmet nyert. Nekem az ELTE BTK-ra kellett jelentkeznem, hogy egy pocsék szeptemberi napon az Astoriánál befordulva a sarkon megpillantsam a plakátot, ami végül a tegnap estét hozta. Minden pénzt megért. Kicsit tényleg sajnálom azokat akik ott fagyoskodtak helovin éjjel a városligetben a Pecsa körül jegyért. Ha nem is önszántukból, de mekkora élményt hagytak ki. Számonként fordultam a még a szövegeket nem ismerő Tomihoz, hogy figyeld, a blogom, szoktam, idéztem és ezt is, hiszen mindenütt jó, de messze a legjobb. Igazából több tucat sor és szófordulat van, amit tőlük vettem és akár napi szinten használok is. Szinte ők a blogom. Na gyere hallgasd magad, ahogy elakad a szavad. Egy szó, mint száz: köszönöm! Április. Jobban várom, mint a szülinapom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése