1

Nem vagyok szomorú. Csak talán tényleg kicsit keseredett. Az persze régen rossz, ha ez ennyire kiül rám, de nem tudok mit tenni. Már nem ő hiányzik, csak az ahogy éreztem magam akkor miatta. Azt az érzést akarom újra. Szinte mindegy kivel, mert tudom, ha megtalálom a megfelelő embert, akkor megint meg fog történni, és jó lesz, és boldog leszek. Most tényleg nem vagyok szomorú, csak visszaemlékezem, ez javarészt csak ártatlan nosztalgia. Egy éve ilyenkor a májusi fák alatt az egy tökéletes este volt. Az én kis tökéletes tündérmesém, a kék szemű szőke hercegemmel. Tényleg jó volt. Kár, hogy az lett a vége ami, és úgy ahogy, de végül mégsem bánom túlságosan. Jól indult, de aztán valahogy mégsem volt benne több. Én csak szerettem volna ha velem is van ilyen, és akkor benne voltam, és sosem volt sűrűbb homály. Mára semmi szédítő magasság nem maradt, semmi rémisztő mélység, csak az emlékeim.