(bitter)sweet sixteen

Eléggé keserves volt, de halvány reménysugár látszik jelen pillanatban a horizonton. Mindjárt kedd. Az előzetes fél év megvolt, lényegesen kevesebb fejfájással mint eddig. Nem nagyon értem miért, de hát igazából nem ez az egyetlen ami nem tiszta a szemem körül. Úgy néz ki van élet prizma nélkül. 6 hónap minimum. Na de a 16 év. Az sok. Valójában ez is most csak egy alternatíva, a probléma még ugyanúgy fenn áll, sőt valószínűleg fenn fog állni halálom napjáig. Hacsak nem leszek milliomos és nem találnak fel valami sokkal-sokkal speciálisabb módszert az elkövetkezendő 60 évben... De nincs hacsak, szar szemmel születtem, sosem lesz tökéletes látásom, valószínűleg szar szemmel is fogok meghalni. Lehet furán fog hangzani, de komolyan örülök a szüleimnek és a normális anyagi helyzetünknek, hogy tényleg a lehető legjobban kezelték a szituációt ennyi sok éven át. Egy két éves gyerekre szemüveget kellett adni. Néha napján még tapaszt is. 2 műtét. Ha egy másik korban születtem volna hasonló defekttel valószínűleg egy sziklán végzem, vagy kevésbé radikális időben és esetben is a szülői háznál anyám szoknyája mellett vénlányként. Persze itt jár a pacsi az orvostudománynak, az optikusoknak és a dizájnereknek is, mert eléggé élessé, kivitelezhetőbbé és hordhatóbbá tették a látást. Sajnos még így is a fülem és az orrnyergem látta kárát és talán valamilyen szinten én is. Mindig egy kicsit ki voltam hagyva tesiórán, hogy vigyázz vele, mert nehogy a szemüveg, vigyázz mert az drága. Hát ja. De ezek az emlékek is, pontosabban a hiányuk. Meg hát voltam én is minden; kancsó, pápaszem és satöbbi. Gyerekszáj. Mit lehet tenni? Fürdésnél otthon vagy fürdőkben is maximum egy óra ami élesen adatik, utána már csak homály és fáradtság. Elképesztő, hogy mennyire kimerítő tud lenni az agynak a látni akarás. Aztán ott van a hideg-meleg kontraszt, a pára, az eső és az örökös maszat. Tudom, most ha még sikerül is a csere, és ha létezik olyan cég ami a saját lehetetlen dioptriáimmal olyan kontaktlencsét tud létrehozni, amit befogad és megtűrni óhajt a szemem, akkor egy csomó vadiúj kellemetlenséggel fogok szembesülni. Sokan mondták, hogy az se jobb és nem éri meg. Nem baj, nem érdekel, Én akarom. A szó összes értelmében, mint régen az álmaimban, annyira szeretnék már egyszer tisztán látni. És most nem úgy tisztán, mint azokban a kamuszemüvegekben, amikben csak üveg van a lencsék helyén. Mert én a két szememre esküszöm, ha még egyszer meglátok valaki olyanon,akinek jó a látása ilyen szemüveget, csak mert menő és jól áll, bizonyisten' nyakon vágom.