Ez a város az, amit egyszerre látok undorítónak és gyönyörűnek. Ma épp gyönyörűnek. Ilyenkor néha elgondolkodom, hogy miért nincs olyan, akivel én ezt megoszthatnám. Javarészt miattam, de ez nem újdonság. Főleg egy ilyen összeesküvéses héten, amikor lépten-nyomon a múltamba botlok. Abba, amit elvileg otthon, vagy az előző lakhelyemen kellett volna hagynom. De ez a baj a múltammal és az azt képviselő emberekkel, hogy pont úgy, ahogy én, mivel ők sem növények, képesek a helyváltoztatásra. A kegyes-kegytelen sors pedig miért ne hozhatna minket egy helyre egy időben újra? Én is migrálok, ők is, és lám ki jön szembe velem, ki megy szembe nekik. Mi a teendő ilyenkor? Mit csinál az ember, ha egy régi darabkáját látja sétálva közeledni, esetleg elsuhanni a buszon? Köszön, elfordul, felfordul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése