fin

miért is megyek el

magyarázkodás

önmagamnak

hogy mégsem volt elég rossz

és akkor vissza

és addig

mindaddig

megyünk vissza

a szarba

míg el nem ér az undor 

az undor szaga 

míg nem történik valami olyan 

ami már felülírhatatlan 

ami annyira

és annyira

hogy nincs az az emlék

ami felülmúlja 

és ott állsz 

az undorral

ami mindennél erősebb

minden félelemnél 

minden reménynél

minden szemfényvesztésnél 

rád telepszik

az undor maga

és akkor már 

téged is elér 

bőr alá befér 

szinte beleragadsz

az örök undorba 

a körforgásba

és te elindulsz 

az undor marad

majd hátramarad

majd el-elmarad

elmarad 

lakmuszpapíron

lilafolt 

Tisza Kata