blinded by nostalgia

 - it's delicate, but potent. Teddy told me that in Greek, "nostalgia" literally means "the pain from an old wound." It's a twinge in your heart far more powerful than memory alone.

Amikor az ember a jóra emlékszik, de mégis kesernyésen. Nem is volt talán olyan rég, mégis többnek tűnik. De ha eltaláljuk a pillanatot, a helyszínt és az embereket, akár megint lehet hasonló. Persze nem az, csak egy halvány árnyéka magának a felmagasztalt emléknek, mégis melegséggel tölt el. Tegnap is ez volt, csak engedtem hogy vigyen a nap magával. Nem volt tökéletes, mert minek is lett volna. Egyik nap sem az, csak rajtunk múlik miképp nézzük. Szar idő, kellemes emberek, jó és kevésbé jó poénok, kaja, alkohol és májusfa. Igen, lett májusfám. Be kell vallanom kicsit elszomorodtam, amikor május 1 reggelén először a sok fészbukos, instagramos képet látván kinéztem az ablakomon, és nem láttam egyet sem nálunk. Aztán belegondoltam kitől is kapnék. Senki olyanra nem tudtam gondolni aki akár innen, akár a közelből hozhatna nekem. Utána rájöttem, már tavaly se kaptam, de akkor ez persze nem zavart. Igazából most se tette tovább néhány percnél, hiszen tényleg nem is vagyok itthon. Nem ismerek senkit, sokakat nem is akarok és őszintén szólva nem is bánom. Aki volt, aki lehetett volna, pont úgy, mint a legutóbbi is, mind vége. Számomra mindenképp. Eltelt három hónap. Úgy érzem elég sokat megengedtem magamnak azóta, és itt az idő talán lenyugodnom. Megvolt a szülinapom, megvoltak a köreim, a bókjaim és a hiúságom is rendjén. Nem érzem magam rosszul semmi miatt sem, pedig néha kijárt volna. De nem. Tartom, hogy még most is üres vagyok. De eljött az ideje, hogy ne a céltalan ámokfutás töltsön meg. Nézzétek el nekem, nem tudtam, talán most se tudom mit kell csinálni ilyenkor. Ebben a néhány hónapban csak próbáltam magamért lenni. Nem mondom, hogy sikerrel jártam, mert ahogy az előbb is említettem, még mindig nem tudom mit érzek, meg egyáltalán. Úgy viselkedtem, mintha nem lenne mit veszítenem. Felelőtlenség, de most nyugodtnak érzem magam. Biztos ilyenkor várni kell, jó sokat. Nem én vagyok az egyetlen.
Nő akarok lenni. Nem OLYAN nő, hanem A nő. Az aki május egy éjszakáján is szereztethet magának egy fát, csak azért mert említette. Mert vannak régi barátai, akikkel ha nem is olyan sűrűn, mint 5-6 éve, de mai napig le tud ülni egy sörre ha úgy akad. Még csak 19 éves vagyok. Tudva, hogy eddig életem során hány embert ismertem, szerettem meg, majd hánytól távolodtam bizonyos okok miatt el; nem félek a magánytól. Kell, segít. Inspirál. Szintén nem tart örökké. Előbb-utóbb úgyis ott lesz a lehetőség arra a beszélgetésre, a mosolyra meg a sörre. És akkor indulhat az emlékdömping, a memóriavasút a maga egyszerre fájdalmas és gyönyörű valójában. 

But if you close your eyes,

Does it almost feel like

Nothing changed at all?

And if you close your eyes,

Does it almost feel like

You've been here before?