2014. szeptember 29., hétfő

tudom hogy fáj, tudom hogy félsz, tudom hogy inkább megdöglesz csendben

de azért se kérsz

Mégis mit kérhetnék? Légyszi altass. Légyszi áltass. A haldokló emberi kapcsolatoknak még azelőtt vége kellene hogy legyen, mielőtt elkezdődne a rothadás. Senki nem akar már úszni a poshadt vízben. Te sem. Nem is tudnál. Fel akadsz a hínárban, beleakad a lábad az emlékekbe. Akkor meg minek rángatsz úszni folyton? Nem megyünk előre, se hátra, csak forgunk és gabalyodunk. Bele fogok fulladni. És te nem segítesz rajtam. Csak mélyebbre löksz. Arra még nem jöttem rá, hogy azért, mert te is életképtelen vagy, vagy épp azért hogy magad mentsd. De mondd, hogy mindig ugyanazt a régi nótát fújom. Igazad van. Nincs új a nap alatt, főleg ha én is ott vagyok. Már megint álmokat generálok magamnak. Pár hónap nyöszögés és talán valóra is válnak. Nincs az az Isten. Nem akarok megint Márti lenni. 

tudom egyszer élünk, akkor is minek. te mindent megtettél 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése